Szíria már jó ideje a multikulturalizmus példája a Közel-Keleten, ahol számos etnikai és vallási csoport él egymás mellett. Miután a Tahrír as-Sám (HTS) vezetésével megdöntötték a korábbi szíriai elnök, Bassár el-Aszad uralmát, az iszlamista csoport igyekezett megnyugtatni az országban élő kisebbségeket, hogy  eddigi életvitelüket nem fenyegeti veszély. 

Bassár el-Aszad elnök bukásával a maroknyi szíriai zsidó közösség számára új lehetőségek nyíltak. A 13 éve tartó polgárháború pusztításai ellenére ismét felcsillant a remény arra, hogy a világ egyik legrégibb zsinagógáját, a damaszkuszi Dzsobar (Elijahu Hanavi) zsinagógát újra látogathassák. Ez utóbbi egykor a régió zsidó lakóinak szellemi központjaként szolgált, de nagyrészt elpusztult a háború alatt: a falak és a tetők összeomlottak, több értékes műtárgy pedig eltűnt.

Az Aszad-rezsim decemberi megdöntése óta Dzsobar külvárosa ismét látogathatóvá vált, bár a háború nyomai mindenütt láthatók. A helyi zsidóság számára tehát a hatalomváltás lehetőséget jelent, de a jövő továbbra is bizonytalan.

Egykor virágzó közösség volt
Szíria valaha a világ egyik legnagyobb zsidó közösségének adott otthont. Azonban az 1948-as izraeli államalapítás és az azt követő zsidóellenes zavargások, valamint üldöztetések miatt létszámuk drámaian lecsökkent. A 20. század elején még körülbelül 100 000 zsidó élt a mai Szíria területén, mára azonban csupán kilencen maradtak, szinte mindannyian idős emberek.

A szíriai zsidóság gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza, egészen Illés próféta koráig (Kr. e. 9. sz.). Később, a 7. századi iszlám hódítás után is fennmaradtak, gyakran kereskedőkként, kézművesekként és tanult vallási vezetőkként tevékenykedve. A középkorban a zsidók az iszlám világ részeként viszonylagos békében éltek, bár időnként hátrányos megkülönböztetés érte őket. A 11. század legvégi első keresztes hadjárat után, Jeruzsálem elfoglalása következtében újabb hullámban érkeztek menekültek Damaszkuszba. A 15. század végén, a spanyol inkvizíció idején ismét zsidók ezrei találtak otthonra Szíriában. Ez utóbbi esemény rávilágít arra, hogy az adott időszakban az arab világ jellemzően toleranciával viseltetett az Európából menekülő zsidókkal szemben, és védelmet biztosított számukra.

A közösség a 20. század során számos nehézséggel küzdött, különösen Izrael Állam megalakulása után, amikor az üldöztetések és a korlátozások miatt tömegesen vándoroltak ki az Egyesült Államokba, Izraelbe és más országokba.

Helyzetük az Aszad-rezsim alatt
Az Aszad család csaknem öt és fél évtizedes uralma alatt a szíriai zsidók viszonylagos vallási szabadságot élveztek, de szigorú utazási korlátozásokkal kellett szembenézniük. Az utazási tilalmat az 1992-ben oldották fel, ami azután következett be, hogy a nemzetközi nyomás és a diplomáciai erőfeszítések jelentős eredményeket hoztak. A döntésnek köszönhetően a közösség nagy része elhagyta az országot.

A Tahrír as-Sám színre lép
Aszad bukása után a Haj'at Tahrír as-Sám iszlamista csoport vette át a hatalmat Szíriában december elején. A HTS ígéretet tett arra, hogy a különböző felekezetek követői szabadon gyakorolhatják hitüket, azonban az alavita kisebbség elleni támadások rávilágítanak arra, hogy a vallási tolerancia ígérete törékeny.

A szíriai zsidók sorsa továbbra is kérdéses. Bár a HTS ígéretei rövid távú reményt nyújtanak, sokan aggódnak az iszlamista uralom hosszú távú következményei miatt. Vajon fennmaradhat-e ez a több ezer éves közösség? Egyelőre nem lehet megjósolni, hogy az új politikai környezetben a szíriai zsidók számára a remény vagy a teljes eltűnés jut osztályrészül.

-----------------------------------------
Források: The Times of Israel; ABC News; The Media Line; AP.

Képek: i24News; The Independent; Israel Hayom; CSIS.