A libanoni személyhívó készülékek robbanásairól szóló beszámolók különböző módon jelentek meg a közel-keleti országok sajtóiban, eltérő hangsúlyokkal és értelmezésekkel. A továbbiakban az általunk legnépszerűbbnek tartott internetes weboldalak tartalmait elemezzük.

Arab nyelvű weboldalak

Az Al Jazeera kiemelte az incidens súlyosságát, és hangsúlyozta, hogy a készülékek összehangolt robbanásai széleskörű pánikot keltettek az érintett régiókban, főleg Libanon déli részén. A cikk szerint az eszközöket Hezbollah tagok használták. Az Al Jazeera az eseményeket úgy mutatta be, mint egy stratégiai támadást a libanoni szervezet ellen, hangsúlyozva a régió politikai összefüggéseit és annak hatásait.

A BBC Arabic cikke inkább a technikai részletekre koncentrált, megemlítve, hogy az eszközök régebbi technológiát képviseltek, és felhasználásuk elsősorban katonai és kommunikációs célokra történt. A BBC hozzátette, hogy az esemény nem csupán biztonsági fenyegetést jelent, hanem felerősítette a Libanonon belüli politikai feszültségeket is. Az írás kerüli a konkrét bűnösök megnevezését, de felhívja a figyelmet az incidens következményeire.

Az Alhurra részletesebben foglalkozott a támadás hátterével, és közvetlenül összekapcsolta az eseményeket a Hezbollah katonai struktúrájával. Kiemelték, hogy az izraeli fél már évek óta tervezhette ezt a támadást, és pontosan időzítették a robbanásokat. Az Alhurra úgy értékelte az incidenst, mint egy Izrael által irányított műveletet, amelyet titokban készítettek elő, kihasználva a libanoni biztonsági rést.

A France24 Arabic hangsúlyozta a libanoni lakosság reakcióit, akik közül sokan az utcákon kerestek menedéket a robbanások után. Az esemény társadalmi hatásaira összpontosítottak, kiemelve, hogy a lakosság nagymértékben fél a további támadásoktól, valamint attól, hogy a robbanások destabilizálhatják a mindennapi életet Libanonban. A France24 Arabic továbbá megemlítette, hogy az eset kapcsán erősödik a politikai és katonai retorika is.

Az Al Arabiya inkább geopolitikai szemszögből vizsgálta az eseményeket, hangsúlyozva az amerikai és izraeli érdekeket a régióban. Az Al Arabiya megemlítette, hogy amerikai források szerint Izrael már 15 éve készítette elő ezt az akciót, és célzottan irányították a Hezbollah ellen. A cikk stratégiai lépésként mutatta be a támadást, és nemcsak a libanoni helyzetet, hanem a szélesebb közel-keleti összefüggéseket is elemezték.

Az Asharq Al-Awsat cikke kifejti, hogy a felrobbant eszközök a Hezbollah titkos vezeték nélküli hálózatának részét képezték, robbanóanyagokat tartalmaztak, amelynek telepítéséről Izrael gondoskodott. Hozzáteszik, hogy távolról vették célba ezeket az eszközöket, ami robbanásokhoz vezetett. Az írás kitér arra, hogy Izrael hivatalosan nem erősítette meg érintettségét, de az időzítés egybeesik a Hezbollah és Izrael közötti feszültség fokozódásával. Az incidenst komoly csapásnak tekintik a Hezbollah kommunikációs infrastruktúrájára, ami jelentős hírszerzési sikert jelent Izrael számára.

Az arab sajtóorgánumok jelentősen eltérő megközelítéseket alkalmaztak az eset bemutatására. Míg egyes források inkább a technikai részletekre és a katonai kontextusra fókuszáltak, mások a libanoni lakosság reakcióit és a geopolitikai következményeket emelték ki.

Izraeli sajtó

Az arab sajtóhoz képest értelemszerűen nagy különbséget jelent, hogy az izraeli sajtóban a Hezbollah-ot libanoni terrorszervezetnek nevezik. A The Times of Israel angol nyelvű cikke kifejti, hogy az iráni támogatású szervezet nyilvánvalóan összehangolt támadást szenvedett el, ugyanis a Gold Apollo márkájú eszközök egyszerre több helyen robbantak fel: a Hezbollah dél-libanoni fellegváraiban, Bejrút külvárosában és a keleti Bekaa-völgyben. Az izraeli weboldal az eset hátterével kapcsolatban több lehetséges verziót is közöl, például azt, hogy a személyhívókba nehezen észlelhető robbanóanyagot ültettek be. Hozzáteszik, hogy a Hezbollah vizsgálni kezdte azokat az ellátási láncokat is, amelyeken keresztül a személyhívókat behozták. Továbbá a cikk kifejti, hogy walkie-talkie-k is felrobbantak, 25 ember halálát és legalább 650 ember sebesülését okozva. A Times of Israel szerint a Hezbollah úgy véli, hogy Izrael azért döntött a csoport kommunikációs készülékeinek felrobbantása mellett, mert attól tartott, hogy a libanoniak hamarosan rájönnek, hogy azok robbanóanyaggal vannak felszerelve.

A The Jerusalem Post cikke kiemeli, hogy a személyhívós támadások jelentős presztízsveszteséget okoztak a Hezbollahnak. Leírják, hogy ennek a szabotázsnak a következményei messze túlmutatnak a Hezbollahnak okozott közvetlen károkon. A támadás erőteljes üzenetet hordoz: bármilyen eszköz, bármilyen hétköznapi is, fegyverré válhat. A Hezbollah megalázása kulcsmotívum, és a cikk optimista az izraeli akciók sikerességét illetően.

A Haaretz cikke alaposan elemzi a személyhívós támadások stratégiai hatásait. Véleményük szerint a Hezbollahot megalázták, de a szerző hangsúlyozza, hogy ezek a taktikai sikerek nem elegendőek hosszú távú győzelemhez. Kifejtik, hogy az ilyen dolgok általában nem maradnak válasz nélkül a Közel-Keleten. A cikk inkább óvatos és elemző jellegű, és a belpolitikai tényezőket és a konfliktus összetettségét is figyelembe veszi.

Törökország

A török Anadolu Agency több cikket is közölt az esettel kapcsolatban. Az egyik angol nyelvű írásban a magyar álláspontot közlik, miszerint kormányunk közölte, hogy a Libanonban felrobbant személyhívó készülékek „soha nem voltak Magyarországon”. Leírják, hogy Kovács Zoltán kormányszóvivő kijelentése azután hangzott el, hogy a tajvani Gold Apollo cég tagadta a felrobbant személyhívó készülékek gyártását, és azt mondta, hogy azokat egy magyar cég, a BAC Consulting KFT gyártotta és értékesítette. A hatóságok megerősítették, hogy a szóban forgó cég kereskedelmi közvetítő, Magyarországon nincs gyártósora és működési telephelye.

A TRT World szélesebb nemzetközi kontextusban tárgyalja az eseményt. A cikk a támadások globális biztonsági következményeit elemzi, hangsúlyozva, hogy ezek az akciók felvethetik a nemzetközi közösség és a régió államainak biztonságpolitikai újragondolását. A cikkben kifejtik, hogy az olyan országok, mint Kína és Oroszország, valószínűleg újraértékelik a legérzékenyebb szervezeteik, köztük a biztonsági szolgálatok és a katonaság által használt kommunikációs eszközök ellátási láncait. Szerintük az ilyen akciók növelhetik a régióban fennálló feszültségeket.

A Hürriyet Daily News inkább a támadás technikai részleteire koncentrál. A cikk kitér arra, hogy Izrael robbanóanyagot helyezett el a Hezbollah kommunikációs eszközeiben. Leírják, hogy ez a taktika nemcsak a katonai, hanem a pszichológiai hadviselés elemeként is megjelenik. Kiemelik, hogy több ország szolidaritását fejezte ki Libanonnal, és orvosi segítséget ajánlottak fel a személyhívó robbanásait követően.

Irán

Az iráni Mehr News angol nyelvű cikkében leírja, hogy a bűnöző cionista rezsim az Egyesült Államok és nyugati bűnözői szövetségeseinek teljes támogatásával és együttműködésével súlyos bűncselekményeket követett el a libanoni nép ellen, ami a palesztin nemzet elleni népirtás folytatásának tekinthető. Továbbá kifejtették, hogy a kiberbűnözés során a gyermekgyilkos cionista rezsim nőket, gyerekeket és az Ellenállási Mozgalom egyes erőit vette célba kommunikációs eszközök felrobbantásával, és újabb népirtást követett el a libanoni nép ellen. Végezetül leírják, hogy Libanon hős népe, amely több évtizedes múlttal küzd a bűnöző cionista rezsim ellen, soha nem fog félni ezektől a bűncselekményektől.

A Tehran Times Irán bejrúti nagykövetének személyes történetét közli. Az iráni diplomata saját tapasztalatát osztja meg a személyhívó támadás után történő felépüléséről. A cikk az izraeli agressziót hangsúlyozza, és a diplomata helyzetén keresztül érzékelteti az események emberi következményeit, érzelmi és fizikai szinten egyaránt. Az izraeli támadások kegyetlenségét emeli ki, és a Hezbollah tagjait hősies harcosokként ábrázolja.

Az IRNA szintén kritikus Izraellel szemben, és az iráni elnök közleményét idézik. Ő a támadásokat szégyennek nevezi, továbbá a nyugati világ felelősségére is rámutat. Az írás az „izraeli tetteket” szélesebb geopolitikai kontextusba helyezi, ahol a Nyugat közvetett bűnrészességét is hangsúlyozza. Az iráni álláspont szerint az izraeli akciók illegitimek, és elnyomó rezsimként ábrázolják a zsidó államot.

Általánosságban elmondható, hogy a cikkek jelentősen eltérő nézőpontból közelítik meg a Hezbollahot ért támadásokat. Az arab és iszlám világban érzékelhető egy fokozott szolidaritás a libanoni szervezettel. A nem arab Iránban ez különösképp erőteljesen jelenik meg. Az iráni sajtó elítéli Izrael lépéseit, és együttérzést tanúsít a Hezbollah iránt. A személyes történeteket és a Nyugat kritikáját hangsúlyozó írások éles szembenállnak az izraeli állásponttal, és morális, emberi szempontból is bírálják Izraelt. Az izraeli sajtó viszont főként a Hezbollah gyengeségeit emeli ki. A cikkek a Hezbollah megaláztatását hangsúlyozzák, de míg a The Jerusalem Post optimista az izraeli stratégiával kapcsolatban, addig a Haaretz óvatosabb, és hosszabb távú következményekre figyelmeztet. A török sajtó inkább kritikus az „izraeli akcióval” szemben. Míg a TRT World szélesebb biztonságpolitikai összefüggésekre mutat rá, a Hürriyet Daily News inkább a technikai részletekre koncentrál. Mindkét cikk aláhúzza a feszültségek növekedését a régióban, és közvetetten bírálják Izraelt.