Az iszlám világ aranykora hagyományosan a VIII. és a XIII. század közé datálódik, de vannak kutatók, akik szerint  ez a korszak a XV. század végéig tartott. Bagdad mellett Andalúzia volt az iszlám kulturális és szellemi fellendülésének színtere, ahol számos tudományos vívmány és korát meghaladó szellemi teljesítmény látott napvilágot. A muszlimok jóvoltából az egész térség gazdasági fejlődésnek indult, ennek csak a spanyol reconquista (jelentése: visszahódítás - bár napjaink Andalúziával foglalkozó tudósai közül sokan, mint pl. a University of Madrid professzora, a katalán Josep Puig Montada, inkább csak hódításként hivatkoznak rá) vetett véget. A területet arabul al-Andalusz-nak (الأندلس) nevezték, és tulajdonképpen ez az Ibériai-félsziget muszlim uralom alatt álló részeit jelentette. A térség  muszlim fennhatósága 711-1492-ig tartott. 

Előzmények: Az Omajjád kalifátus meghódította a Spanyolországban regnáló Vizigót Királyságot (vizigótok: a ketté vált gót nép nyugati ága. Gótok: feltehetőleg egy germán törzs) és uralma alá hajtotta Hispánia nagy részét. A Vizigót Királyságot belső háborúk sújtották, ekkor jelent meg a muszlim Tárik hadvezér seregeivel (711-ben szállt partra Európában, a mai Gibraltár őrzi a nevét: Dzsebel Tárik - جبل طارق, Tárik sziklája = Gibraltár) és könnyed győzelmet aratott a vizigótok felett. A muszlim győzelem nem csak a vizigótok belső megosztottsága miatt következett be, tudvalevő, hogy a muzulmán seregek felszabadították  a zsidó népességet a vizigót elnyomás alól, akik üdvözölték bejövetelüket. Fontos megjegyezni, hogy a Vizigót Királyság az arabok megjelenéséig, a Róma bukását követő barbár  államok egyik legsikeresebbje volt. Általuk történt meg a félsziget felvirágzása, bár nem lehet őket egy lapon említeni a muszlimok kulturális fejlettségével. 

Iszlám kultúra és a tudományok térnyerése Andalúziában:

Hispánia egyik zászlóshajója ebben az időszakban egyértelműen Còrdoba volt. Ez a város a középkorral foglalkozó tudósok egyöntetű véleménye szerint a világ egyik, ha nem a legfejlettebb települése volt, dicskorszakában megközelítőleg félmillió ember élt itt. Fejlettségére jellemző, hogy utcáin közvilágítási rendszer volt kiépítve, vezetékes víz volt minden lakásban, saját egyetemmel és egymillió példányszámos közkönyvtárral rendelkezett. Kulturális téren csak Bagdad vetekedett vele ezidőtájt. A világ elsőszámú tudományos, politikai és gazdasági központjának számított. Ez a virágzás a spanyol reconquista idejéig tartott, utána gyors hanyatlásnak indult a térség. Nem csak Còrdobára korlátozódott az iszlám kultúra kiteljesedése, hanem több városban is élénk tudományos élet bontakozott ki, ilyenek voltak: Granada, Malaga, Almeria, Levante, Toledo, Sevilla, stb. 

Jellegzetes andalúz építészeti stílus, az Alhambra Granadában.

A kép forrása: http://blog.fuertehoteles.com/en/culture/muslim-route/

----------------------------------------

A VIII. századtól kezdve a tanulás és az oktatás vált az iszlám civilizáció egyik alappillérévé. Az iszlám hagyományokban a tanulás fontossága számos hadíszban (Hadísz: Mohamed próféta és társai életéről, tanításairól  szóló történetek) megjelenik, köztük abban, amelyet maga Mohamed próféta mondott: 

Keressétek a tudást, (még akkor is,) ha Kínában (van) . 

Az idézet eredeti nyelven.

A kép forrása: http://nuriaart.com/ficha.asp?idProducto=16&idCategoria=1

----------------------------------------

Ezt a rendelkezést nem csak a tudósok, hanem a  muszlim közösség nagy része is alkalmazta, ahogy azt az-Zarnúdzsí mondása is példázza:

A tanulás mindannyiunk számára elő van írva. 

Ibn Szína (ابن سينا) latin nevén Avicenna és Ibn Rusd. (ابن رشد), latin nevén Averroës főszerepet játszott Arisztotelész műveinek megmentésében, nélkülük Európa nen lett volna képes ráállni arra a fejlődési pályára, ami később a modernizációban teljesedett ki. A Stanford Filozófiai Enciklopédiája szerint a filozófiai szövegek arabról latinra történő fordítása szinte minden filozófiai diszcíplina átalakulását eredményezte a középkori latin világban. A muszlim filozófusok hatása különösen erős volt Európában a természetfilozófiára, pszichológiára, metafizikára, logikára és az etikára. Al-Khawárizmí (الخوارزمي) jelentős szerepet játszott az algebra és a hindu-arab számok megalkotásában és elterjedésében. Abu al-Kászim al-Zahrawí (ابو القاسم الزهروي), latin nevén Abulcasis (936-1013),  arab-muszlim orvos és sebész, Andalúziában élt. Leghíresebb műve a Kitáb at-Taszríf, melyben az orvosi gyakorlatokról és metódusokról értekezik. Úttörőnek számít a sebészeti eljárások és a műszerek területén és nagy hatást gyakorolt a Nyugatra. Felfedezései közül néhányat még a mai napig is alkalmaznak az orvostudományban. Ő volt az első orvos, aki azonosította a hemofília örökletes természetét. Több eszközt is feltalált, amiket aztán használt a vizsgálatok során. ilyen volt például a húgycső belsejének vizsgálatához használt orvosi alkalmatosság, ezen kívül idegen testeket távolított el a torokról. Specialistája volt az egyedi esetek megfigyelésének és a lehető legpontosabb diagnózst igyekezett felállítani ezekhez. At-Taszríf című művét latinra fordították a XII. században és a középkorban öt évszázadon keresztül az európai orvosi ismeretek elsődleges forrása volt, nem beszélve arról, hogy referenciaként szolgált a sebészek számára. Al-Battani (البتاني), arab származású asztronómus, asztrológus és matematikus, habár nem Andalúziában élt, de olyan maradandót alkotott a csillagászatban, hogy hatása felbecsülhetetlen volt az európai tudósok munkáira.  Legnagyobb eredményei közé tartozik a naptári év hosszának meghatározása. Néhány mérése sokkal pontosabb volt, mint Kopernikuszé több évszázaddal később. Képes volt kijavítani Ptolemaiosz néhány eredményét és összeállította a Nap és a Hold új tábláit. Al-Battani művei a tudomány és a csillagászat fejlődésében kulcsszerepet játszottak. 

Abulcasis beteget gondoz egy còrdobai kórházban a X. században.

A kép forrása:

https://www.gettyimages.com/detail/illustration/abulcasis-islamic-physician-stock-graphic/680792657

----------------------------------------

Iszlám és a kisebbségek a középkorban:

Lényegében véve a középkorban, Andalúzia volt az egyetlen terület a világon, ahol léteztek valamiféle emberi jogok. Sajátos jellemzője volt a térségnek, hogy a muszlimok, keresztények és zsidók békésen éltek egymás mellett hosszú évszázadokig. A kisebbségek védelmi adót (dzsizja - جزية‎) fizettek, melynek összege kevesebb volt, mint a muszlimokra kirótt adó. A nők, a gyerekek, a koldusok és a betegek mentességet élveztek a védelmi adó megfizetése alól. A keresztény Európából zsidók ezrei menekültek a muszlim Andalúziába, ahol biztonságban élhettek. Abban az időben kibontakozó vallási tolerancia lehetővé tette, hogy a zsidók és a keresztények aktívan részt vegyenek a társadalmi és tudományos életben egyaránt. Olyan zsidó tudósok jutottak komoly szerephez, mint Mose ben Maimon (משה בן מימון), ismertebb nevén Maimonidész, aki orvos és filozófus volt egyben, Arisztotelészt és egyéb filozófiai műveket tanulmányozott, összefoglalta a zsidó vallásjog (halakha -  הלכה) teljes anyagát. Másik rendkívül jelentős zsidó tudós,  Salamon ben Jahuda ibn Gavirol (שלמה בן יהודה אבן גבירול), az egyik leghíresebb középkori zsidó filozófus, csakúgy mint Júda Halévi (יהודה בן הלוי), akit a legjobb középkori andalúz költők között tartanak számon. 

A korábban említett tolerancia a spanyol reconquista idejében szűnt meg, amikor a zsidók kénytelenek voltak elhagyni lakóhelyeiket és rengetegen áldozatául estek az erőszaknak, nem beszélve arról hogy az addigi pezsgő tudományos élet megszűnt létezni a térségben. 

Az iszlám kultúra hanyatlása és a modernkor kihívásai:

A spanyol hódítással hanyatlásnak indult a kultúra és a történetírók szerint ez az esemény az iszlám dekadencia kialakulásában is aktív szerepet játszott. Tovább mélyült a Kelet-Nyugat ellentét, melynek egy újkori állomása a gyarmatosítások kora, mely a XX. században csúcsosodott ki. Ez jelentősen hozzájárult a fundamentalista mozgalmak megerősödéséhez. 

Ha az iszlám vallást és civilizációt vizsgáljuk meg az extrémisták szempontjából, akkor szükséges egy fontos észrevételt tenni: a mai muszlim fundamentalisták lényegében véve már nem is számítanak igazi fundamentalistának, ők sokkal inkább modernisták, egy termék, amelyet a modern és globális kapitalizmus hozott létre. Az iszlámban felbukkanó fundamentalizmus, vagy extrémizmus tulajdonképpen egy krízis mozzanat, javarészben belső indíttatásból megvalósult szociális válság folyamán tör felszínre, amikor a társadalmi élet alapvető szegmenseiben olyan újszerű jelenségek szaporodnak el, amelyek az iszlám felépítésbeli identitását riogatják.

----------------------------------------

Felhasznált irodalom:

Amy Pedahzur, Religious Fundamentalism

Simon Róbert, Az Iszlám Fundamentalizmus

http://in.bgu.ac.il/bgi/iyunim/3/horvitzbooks.pdf

https://azpot.blogspot.hu/2009/10/blog-post_8632.html