Az utóbbi napokban éles támadások érték a Magyar Iszlám Közösség tagjait, a mecsetük felgyújtásával és gyilkossággal is megfenyegették őket. Az iszlámot sokan, az európai normákkal összeegyeztethetetlen hitrendszernek és civilizációnak tekintik, és csak kevesen tudják, hogy még saját nemzetünk kialakulásában is milyen komoly szerepet játszottak egykoron a muszlimok. 

Nemrég nagy vitákat kavart Angela Merkel német kancellár azon kijelentése, miszerint: "Az iszlám Németország része", valamint, hogy: "A Németországban élő nagyjából 4,5 millió iszlám vallású ember révén az iszlám Németország részévé vált".

Az ilyen típusú kijelentések sokakat aggodalommal töltenek el, és teljes mértékben elutasítják azokat az állításokat, amelyek az iszlám vallást,  valamely európai ország részeként merik beállítani. Pedig nem kell nagyon messzire menni, ha az iszlám európai múltjára akarunk példát hozni, voltaképpen Magyarország is komoly iszlám gyökerekkel bír. Már a honfoglaló törzsek között is voltak muszlim törzsek, akik tevékenyen hozzájárultak a magyar nép fennmaradásához. Az iszlám korai magyarországi jelenlétére több megcáfolhatatlan bizonyiték is van, ezek közül az egyik, hogy IV. István és II. Béla királyokat együtt ábrázoló rézpénzeken arab írásjeleket lehet felfedezni, pontosabban az arab iláhi, vagyis Allah (Isten) neve van rajtuk feltüntetve. Később még II. András idejéből származó arab írásos érmékre is bukkantak.

III. Béla idejéből származó rézpénz, értelmezhetetlen arab felirattal. 

A kép forrása: 

http://www.coins.calkinsc.com/hungary_gallery.html

----------------------------------------

Azonban ne szaladjunk ennyire előre, térjünk vissza az ősmagyarok honfoglalásához. Fontos megemlíteni, hogy a legkorábbi híradások a magyar népről, a IX. században keletkeztek, és ezeket arab-muszlim utazóknak köszönhetjük. Muhammad ibn Ahmad al-Dzsajháni könyve, az Árpád-kor előtti magyar történelem legmeghatározóbb forrása. 

A magyarok már a VIII. században aktív kapcsolatokat tartottak fent muszlim kereskedőkkel. Köztudott, hogy az ősmagyarok a honfoglalás előtt, a Kazár Birodalom peremvidékén éltek, ahol maga a kazár király is áttért az iszlám hitre a VIII. század közepén. Az ebből a korszakból származó magyar sírokban, nem elhanyagolható mennyiségű arab feliratokkal rendelkező pénzérméket találtak. 

A honfoglalás idején a Kazár Birodalomhoz tartozó kabar törzsek csatlakoztak a magyarokhoz, akiknek egy részük muzulmán vallású volt. Ők később izmaeliták néven váltak ismertté a magyar történelemben. Ez az elnevezés a középkori Magyarországon, az iszlám hiten lévők gyűjtőneve is egyben. Ezen kívül használatos volt még a böszörmény megnevezés, melynek emléket állítanak Hajdúböszörmény és Berekböszörmény települések.

Hajdúböszörmény, immár muszlimoktól mentesen

A kép forrása: http://mek.oszk.hu/00800/00893/html/doc/c300198.htm

----------------------------------------

Feltételezések szerint a böszörmény szó, a kora török müsürmen szóból származik, mely a perzsa muzulmán szóból alakult ki, ami a az arab muszlim szóból ered (muszlim - muzulmán - müsürmen - böszörmény). Egy részük kereskedelemmel, egy másik részük viszont határvédelemmel foglalkozott, ők főként az ország szélein telepedtek meg. Hihetetlenül hangzik, hogy egykoron az ország határait muszlimok védték és hozzájárultak nemzetünk fennmaradásához. 

Jellemző volt még a magyar muszlimokra, hogy mesterien bántak a pénzzel, a magyar pénzügyi kultúra kialakulását is nekik köszönhetjük, többek között a konkrét pénzügyigazgatás is a kezükben összpontosult. 

Még egy komoly bizonyíték a muszlimok magyarországi jelenlétére Abu Hamid al-Garnáti, aki 1150 és 1153 között Magyarországon élt. Ő egy olyan világhírű utazó volt, aki pontos leírást adott a a korabeli magyar viszonyokról. Elmondta, hogy az itt élő muszlimok hűséges alattvalói a magyar királynak, és hogy II. Géza seregében főleg várvédői feladatokat látnak el. Ő két külön muszlim csoportról számol be, a hvárezmiekről és a magrebiekről. Egyes becslések szerint több mint 15 ezer muzulmán élt Magyarországon a XII. században, ami az akkori demográfiai adatokhoz viszonyítva, számottevő közösségnek minősül. 

Tatárjárás, a mongol invázió:

A mongol ámokfutás elől a kunok és a jászok Magyarországra menekültek, az előbbi türk, az utóbbi egy iráni népcsoport, akiknek egy része szintén iszlám hiten volt. Mindannyian tudjuk, hogy a mongol invázió milyen hatással bírt a magyarság demográfiai adataira, az ország lakosságának legjava elpusztult, és csak külföldiek betelepítésének köszönhetően sikerülhetett a magyar nép fennmaradása. Érdekesség, hogy tatárjárást követően IV. Béla a királyi jövedelmeket zsidó bérlőknek adta, és a történészek a budai zsidónegyed kialakulását is ekkorra teszik. A zsidók tevékenyen részt vettek az ország újjáépítésében és újjászervezésében. 

Tatárjárás

A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tat%C3%A1rj%C3%A1r%C3%A1s

----------------------------------------

És hogy mi történt a középkori Magyarországon élő több tízezer muszlimmal? A válasz egyszerű: etnikailag beolvadtak a magyarságba. A mongol hódítás után nagyon kevés írásos forrás maradt ránk a témával kapcsolatban, de annyi bizonyos, hogy vallási közösségeiket nem tudták életben tartani, mivel az egyre inkább kibontakozó bigott keresztény szemléletmód gátat szabott a vallási kisebbségek önérvényesítési igényeinek. 

Összességében elmondható, hogy aki az iszlámot európától idegennek, és normáival összeegyeztethetetlennek gondolja, az nincs tudatában annak, hogy már a honfoglaló törzsek egy része is muszlim volt, akik nem csak életüket áldozták a hazáért,  hanem aktív résztvevői is voltak az ország kulturális kibontakozásának. Magyarország ereje éppen sokszínűségében rejlett, abban a nyitott és befogadó életszemléletben, ami által képes volt újra és újra megújulni és újjászületni. 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor nyomj egy like-ot a facebook oldalamra:

https://www.facebook.com/Arabisztika.blog/

 ----------------------------------------

Források:

-http://www.mohamed.hu/index.php?menu=iszlamhaza

-Abu Hámid al-Garnáti utazása Kelet- és Közép-Európában, 1131-1153. (Arab nyelvből ford. Iványi Tamás ; a jegyzeteket kieg. Czeglédy Károly ; az előszót a bev. tanulmányt, a tört. kommentárt és a jegyzeteket ford. Bakcsi György). Bp., Gondolat, 1985.

-http://mek.oszk.hu/00800/00893/html/doc/c300198.htm